A teremtés

Rohadtul unatkozom. Tudjátok mennyire tud unatkozni az ember, mikor a meló csak megy, megy a maga útján, semmi érdekes nem történik, aztán hallgatod a benti rádiót, amin csak EGY szerencsétlen URH állomás szól, de az is csak azért, hogy a város leggagyibb adója legyen, mindig csak maximum 5 számot játszik, és ezek közül a „You're so Vain” az egyik; ami ugyan nem egy olyan rossz szám, feltéve, hogy nem hallod egy évig naponta háromszor, ráadásul MINDEN alkalommal, amikor leadják, az a kretén bemondó elmeséli, hogy az egész Warren Beaty-ról szól, no meg hogy most ő kivel szokott lefeküdni, valami olyan tramplival, akinek juice van a lábujjai között, és az ember nemhogy nem esne bele szívesen, de még találkozni is nehezen akarna. és MINDEN alkalommal amikor Warren Beaty terítékre kerül, valami állat megemlíti, hogy azelőtt Madonnával is járt, és hogy látták-e már az „In Bed With Madonnát”…

AZTáN valaki MáS benyögi, hogy „Tulképp nem is Warren Beaty-rol van szó, hanem James Taylorról”, mire az első fazon azt mondja „Mi? James Taylor egy ágyban Madonnával?”, mire röhögni kezdenek, mire én előrántom a Magnumomat a fiókomból amit arra az esetre tartogatok ha valaki egy olyan száraz viccen nevetne, amibe külön szökőkutat kellene építeni, és a köz érdekében szétloccsantanám a fejét. Látom. Erre a mondatra csak valakinek a vérével tehetek pontot.

Szóval mostanság kevés a látogató, a winyók csak telnek, telnek, úgyhogy már csak a teljes backup van hátra mielőtt hazamehetnék.

Hogy feloldjam az unalmat, előkapok egy kis vasreszeléket, beleszórom a terminálom hátuljába, és megvárom míg elszikrázik (ami nem is tart olyan sokáig), majd hívom a szerelőket, és bejelentem a hibát. Néha küldenek olyasvalakit is, aki érti amit csinál, de sokkal jobban szórakozom, mikor nem - ami igaz az esetek 98%-ára.

Meg is jön a szerelő, és ez tuti, hogy új! Ezt onnan tudom, mert a belépőjén a fotó TéNYLEG úgy néz ki, mint ő. Nem úgy, mint a főmérnöké, akinek a fényképe még fekete-fehér (ő aztán tényleg vén róka).

A szerelőink mindig szépen öltöznek fel: nyakkendő, meg minden, mivel azt hiszik, hogy az emberek már azért is rá mernek bízni egy milliós berendezést, mert nyakkendője van.

Mivel úJ és EGYEDüL van, látszik, hogy csak arra szolgál, hogy valaki a szerződésben kikötött négy órán belül odadugja a hibához az orrát. (Egyre jobban tetszik az ügy). Az ilyenek általában annyit értenek a dologhoz, mint amennyire egy valamire való hacker be tud illeszkedni a társadalomba. A legfőbb munkájuk az szokott lenni, hogy megnézzék, a 220-ba be van-e dugva és be van-e kapcsolva a masina, aztán felhívják a központot „alkatrészért”. Az igazán igyekvők még a gép fedelét is leveszik, hogy úgy tehessenek, mintha ismernék az alkatrészeket.

- Szóval lehalt a terminálja? - kérdi szépen.
- Ja - mondom neki, és beviszem a gépterembe.
- Melyik? - kérdi zavartan, mert csak az egyik füstöl.
- A hármas modell az - mondom, ügyelve, hogy ne segítsek neki.
- Aha! A jó öreg hármas modell! - mondja tudálékosan, miközben fingja nincs mi az a hármas modell, meg hogy melyik az a három gép közül, ami nem meglepő, mivel most találtam ki az egészet. -Rengeteg problémánk van a hármas modellekkel - bólint. - Tehát mi is történt?

Igyekvő, de nem elég jó. Nem mondom el neki.

- Egyszerűen csak lehalt - luser módra váltok.
- értem. Azért el tudná mesélni, hogy pontosan mi történt és abból talán ki tudom találni, hogy mi lehet a gép baja?

Nagyon ügyes. Azért én még fennhagyom a horgon…

- Nézze, nekem most el kell mennem vécére. Ott van a nyavalyás - mutatok a villanyrezsóra.
- De hát az egy villany… - kezdi, de megakad. Mivel kezdő, elképzelhetőnek tartja, hogy a cégnél van egy pár olyan terminál, ami hasonlít a rezsóra. Bekapja a csalit.
- Bocsesz, - mosolyog, - egy pillanatra azt hittem, hogy egy kettes modell!

Elég jó mentség, de ezzel nem ússza meg.

- Nem, a kettes modell egyáltalán nem így néz ki. EZ a kettes modell - mutatok a kávéfőzőre.

Bólint és én otthagyom, ami azt jelenti, hogy darabokra kell szednie, különben tudja, hogy úgysem hinnék neki. Adok neki egy pár percet, hogy szétkaphassa, mint Foki a rongyot, majd visszaflangálok.

- No, hogy áll a dolog? - kérdem érdeklődve.
- Hát, úgy tűnik, processzorhiba… - mondja, miközben csavarhúzóval feszeget egy alkatrészt.

…Annyira koncentrál, hogy nem veszi észre, hogy bedugom a hálózatba.

- Nem kellene valami földelő kábelt viselnie? - kérdem ártatlanul.

Mikor azt hiszi nem látom, megfogja a keretet. - á nem gond, jól le vagyok én földelve.

- De mi van akkor ha hirtelen egy nagy áramütést kap? - kérdem még ártatlanabbul.
- ó, semmi gond - mondja - úgysincs bedu…

click

BZZZZZZZZZZEEEEEEEERRRRRRRT!

Plotty…

Felhívom a szerelők diszpécserét…

Juhé, Rhonda az!

- Hé, Rhonda! Szükségem lenne egy másik szerelőre és egy új rezsóra, mert az emberetek valami okból kifolyólag szétkapta a mostanit anélkül, hogy kihúzta volna.

Rhonda ismer engem. Ez idén már a harmadik hívásom, és az ő harmadik emberük.

- De nagy fasz vagy - mondja mérgesen.
- Tudod mit Rhonda? Gyere és megnézzük azt a hármas modellt… ha?

---

A Pokoli operátor megszületik, 1. rész.

Még mindig unatkozom.

De legalább a rádió már nem megy. Lelőttem, mivel már 12-szer ismételte meg a „wildfire”-t. Ezen a héten. Pedig még csak kedd van.

No gyorsan letisztogatom a szerelőről az ujjlenyomataimat majd valamikor visszaküldöm a FedEx-el, és nekiülök várni a következőt.

Mivel a második szerelőnek már nem kell négy órán belül kiérnie, ráadásul ezért nem is ítélhetik halálra (bár gondolkozom a rendelet bevezettetésén), el kell valahogy csapnom az időt. Ez a szerelő már szakember lesz; az a fajta, akinek gyűrött a nyakkendője, mivel néhány évvel ezelőtt bekapta a sornyomtató, ami 3000-res fordulattal kavart. Az arcán még ott lesznek a csíkok, amik azt jelzik, hogy nem tudta időben felnyitni a rácsot…

Ismerem a fajtájukat…

Szóval el kell töltenem egy pár órácskát. Kiirtok néhány lusert, letörlöm a file-jaikat, aztán várom a hívásukat…

- Öö, nem találom a file-jaimat - nyafog az egyik nyavalyás.
- File-ok? Milyen file-ok?
- A könyvtáramban. Az elméleteim, a kutatásom - mind eltűnt!
- Eltűnt, he? Mi is a loginneve?
- RANCO.
- RAKO? Mint a koton?
- Nem, RANCO. R-A-N…
- Ó! Ranco, mint RONGY, csak ANCO van az ONGY helyett… értem. Várjon.

Kattogó zajokat keltek a halott szerelő ujjaival a billentyűzeten.

- Hmm-hmmm <áthúz-visszahúz> - Aha!… - Nincsenek file-ok a könyvtárában!

- TUDOM!
- Akkor meg minek hív fel ENGEM? Mi nem csináljuk azokat az adatokat tudja, csak felügyelünk rájuk. És ahogy elnézem, egy pár nap múlva le is kellene adnia a dolgozatait…

Lerakom, úgyis vissza fog hívni. Addig is felcsapom a „VMS POKSI OPSI KÉZIKöNYVET” és megkeresem benne azt a cikket, amit még én írtam arról, hogy miként szabaduljunk meg a problémás felhasználóktól:

„…Aztán változtassuk a luser jelszó hossz minimumát hatról 32-re, adjunk neki 1 napos élettartamot, állítsuk be úgy, hogy mindenféleképpen a jelszó generáló programot kelljen használnia (így a jelszó valami iszonyatosan nehezen megjegyezhető marhaság lesz), állítsunk be egy második jelszót is az előző feltételekkel, írjuk át a CLI táblázatukat úgy, hogy az egyetlen működő parancs a DELETE legyen, és minden más parancs erre mutasson…”

Gyönyörű. Néha meghatódom milyen jó is vagyok…

Visszahív.

- MINDEN FILE ELTűNT! - sikítja.
- Volt backupja? - kérdem édesen mint az almáslepény.
- De hát azt ti szoktátok csinálni! - nyüfögi.
- Na ja - de aztán áttértünk azokra a 8mm-es szalagokra, és azok meg pont jók a videómba, ezért inkább a szomszédom szex kalandjait filmeztem rájuk…

Hallom ahogy elsül a revolver. De a francba is, már délután 5 van, és ez amúgy sem az én problémám…

---

A Pokoli Operátor még mindig születik (2. rész)

Hát, előkerült a második szerelő, de a FedEx-es emberke már lement, úgyhogy lekéste a csatlakozást.

Ez a ficere is techno (látszik a nyakkendőn), de okos is mellé (nincsenek az arcán rácsnyomok), ezért óvatosnak kell lennem.

- No mi a gond? - kérdezi mindjárt a lényegre térve.
- A hármas modell - válaszolom (végül is legutóbb bevált a dolog)
- Mi a fasz az a hármas modell? - kérdi zavartan.

Lehet ám, hogy csak próbálkozik, de azért elhatározom, hogy végigviszem a dolgot. Csak nem veszi észre. Kacsázunk egy pár percig ide-oda, majd megmutatom neki a terminált, amibe a vasreszeléket szórtam.

- Egyszer csak lehalt! - mondom. (Persze a vasreszeléket már az előbb kiporszívóztam - nem faszfej a nevem, hanem Simon).

No mindegy, nekiáll a melónak, lecsavarozza a burkolatot, és olyan hangokat ad ki, mintha az alaplapot cserélné ki. úgy döntök segítek és rámutatok egy elszállt biztosítékra a tápegységnél.

- Ó, sajnos ahhoz nincs semmi alkatrészem, csak egy csere alaplap van nálam - mondja kissé szégyenkezve. Melyik is az a biztosíték?

Megmutatom.

- Nahát! Mit is csinál ez a vacak? Tudja már 6 éve dolgozom ezen a helyen de ilyen biztosíték micsodát még nem láttam. Csodálatos miket nem tanul az ember, nem?
- Mi is a beosztása? - kérdem, sejtve már a választ.
- Főmérnök.
Tudtam.
- Mondja csak, ért a rezsókhoz?
- Egy kicsit…

Click
Fzzzzzzeeet!
Plotty… 29

---

Oldal: A pokoli operátor...:D
Tiara: avagy életem és gondolataim szavakban... :) - © 2008 - 2024 - tiara.hupont.hu

A HuPont.hu weblapszerkesztő. A honlapkészítés nem jelent akadályt: Honlapkészítés

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat