"Három nehéz dolog van a világon:

Úgy mondani igazat, hogy senkinek ne fájjon...

Úgy mondani kellemest, hogy hízelgés ne legyen...

És úgy érvényesülni, hogy senkit se tapossunk el."

---

"Egy idő után megtanulod a finom különbséget a kézfogás, és az önfeláldozás között... És megtanulod, hogy a vonzalom nem azonos szerelemmel, és a társaság a biztonsággal... És kezded megérteni, hogy a csók nem pecsét, és a bók nem esküszó... És hozzászoksz, hogy emelt fővel és nyitott szemmel fogadd a vereséget: a felnőtt méltóságával, nem pedig a gyermek kétségbeesésével... És belejössz, hogy minden tervedet a mára alapozd, mert a holnap talaja túl ingatag ehhez... Egy idő után kitapasztalod, hogy még a napsugár is éget, ha túl sokáig ér... És megtanulod, hogy valóban sokat kibírsz... hogy valóban erős vagy... és valóban értékes."

---

"Egy sor dolog a látszólagos fölöslegessége vagy fájdalmassága ellenére sem haszontalan. Meg kellett történniük velünk ahhoz, hogy általuk kedvesebbnek, értékesnek lássunk valami mást, esetleg ugyanazt, jobb szögből. Az óvatos érzelmi életnél nincs rosszabb."

---

"A magad képére akartál formálni, én pedig azt hittem, elfogadod, hogy ez nem sikerülhet. Mindketten tévedtünk. Játszma játszmát követett. Mígnem kihűlt minden. Fej, szív, ágy."

---

"Húsz-egynéhány évesen az ember hajlamos azt hinni, hogy mindenkinél okosabb. Harminc fölött csupán remélheted, hogy mások még hülyébbek."

---

  "Fizika óra van, én mellette ülök. Nézem a fénylő, bársonyos haját, a gyönyörű szemét, a szép kezét.
Ő rám néz, és mosolyog. De Ő nem úgy néz rám, Ő csak az úgymond
Vége az órának, vége a napnak, Ő átjön hozzám elkérni a matekfüzetem.
Én odaadom neki, Ő rám mosolyog, az arcomra nyom egy puszit, és azt mondja, Köszi!
Én el akarom mondani, hogy szeretem, el akarom mondani, hogy akarom őt, és, hogy nem akarom, hogy csak barátok legyünk
de ő nem igy néz rám és én ezt tudom..
Másnap találkozunk a suliban, mellette ülök, sír.....sír, mert szakitott a barátnőjével Én megvigasztalom, ő át ölel érzem,
hogy majd kiugrik a szívem...
Egy órán keresztül a karomban fekszik, aztán rám mosolyog, az arcomra nyom egy puszit és azt mondja, Köszi!
Én el akarom mondani, hogy szeretem, el akarom mondani, hogy akarom őt, és, hogy nem akarom, hogy csak barátok legyünk,
de ő nem igy néz rám és én ezt tudom....
Telnek a napok, az évek, látom hosszu talárban az érettségin, látom amikor átveszi a bizonyitványát..
Ő rám mosolyog.....én elakarom mondani, hogy szeretem, elakarom mondani, hogy akarom őt, és hogy nem akarom, hogy
csak barátok legyünk, de ő nem igy néz rám és én ezt tudom.....
Együtt megyünk a főiskolára, de telnek az évek, és már a diplomaosztón találom magam.
az utolsó nap ő rám mosolyog, az arcomra nyom egy puszit.Én elakarom mondani, hogy szeretem, el akarom mnodani, hogy
akarom őt, és, hogy nem akarom, hogy csak barátok legyünk, de ő nem igy néz rám és én ezt tudom....
Eltelik rengeteg idő, én minden héten beszélek vele telefonon.És megkapom a szörnyű hírt...Ott állok a koporsójánál, ami
nyitva van, látom a barna gyönyörű arcát...Potyognak a könnyeim, már nem mosolyog rám, és már nem is kapok tőle puszit.
Elakarom neki mnodani, hogy szeretem, el akarom mondani, hogy akarom őt, és hogy nem akarom, hogy csak barátok legyünk, de ő
már nem tudhatja ezt...
Később felmegyek a szobájába, és megtalálom a naplóját, és a következőket olvasom:."Rámmosolyog, az arcára nyomok egy puszit...
El akarom mnodani, hogy szeretem, el akarom mondani, hogy akarom őt, és hogy nem akarom, hogy csak barátok legyünk, de ő nem igy néz rám és én ezt tudom..."

---

"Kitörölni valakinek még a halovány emlékárnyát is szívünkből,
több, mint lehetetlen.
Főleg, ha az a személy már olyan szilárdan beette magát a lényed
legmélyére, hogy már szinte egynek érzed Saját magaddal.
Hogy vághatnám ki lelkem egy ennyire szeretett darabját?
Hogy válhatnék meg tőle? Hogy dobhatnám el?
Ostoba kérdések, amivel saját agyam bombázom, mikor a válasszal
tökéletesen tisztában vagyok: mert nem tehetek mást.
Persze most is van két út. Az Élet, drága ellenbarátom, az az irgalmatlan,
felkínálta nekem...
Választhatok...
Vagy erős leszek és megerőszakolom magam az áldásos felejtéssel,
vagy elmém megtorpan, és és mehetek karkötőket fonni egy olyan helyre,
ahol puhák a falak és mindenki azt az örökdivatos ölelős kabátot hordja.
Nem színem a fehér...
De felejteni... lehetetlen!"

---

Oldal: Érdekesnek, megfontolandónak tartott idézetek...
Tiara: avagy életem és gondolataim szavakban... :) - © 2008 - 2024 - tiara.hupont.hu

A HuPont.hu weblapszerkesztő. A honlapkészítés nem jelent akadályt: Honlapkészítés

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat